Tisztelt Ügyvéd Nő/Úr! Egy örökséggel kapcsolatos problémám lenne, melyben szeretném kikérni az ön tanácsát, hogy milyen lehetőségek lennének a helyzetemben. Apám 1965-ben meghalt. Édesanyámmal a közösen vásárolt házában maradtunk, ahol velünk élt az anyai dédnagymama, gyakorlatilag engem is ő nevelt fel. Édesanyám 1966-ban összeköltözött jelenlegi élettársával, így ő is velünk élt. 1967-ben született egy közös gyerek, és az élettárs első házasságából is van egy gyerek, de ő soha nem lakott velünk. 1979-ben erre a portára (ahol ma is élek családommal), az én nevemre építettünk egy házat. Az OTP kölcsön is, az én nevemen volt, amit én is fizettem ki. Sajnos mivel nem jöttünk ki az édesanyám élettársával, mert szerintük az volt a bűnöm, hogy apámra hasonlítok, ezért az édesanyámnak az apám iránt érzett haragja teljes mértékben rám irányult. 1982-ben, amikor én megnősültem, akkor ők másik házat vásároltak egy velünk szemben lévő telken. 1989-ben édesanyámat én a dédszülői portából kifizettem. Mivel a kapcsolatunk nem volt jó, ezért ő úgy alakította a dolgokat, hogy az újonnan vásárolt házhelyére az élettárs nevére építkezzenek. Az édesanyámnak csak a haszonélvezet maradt, mondván, hogy én ne tudjak majd örökölni semmit. Megszeretném jegyezni,hogy 45.éve vannak együtt, de semmilyen hivatalos papírjuk nincs arról,hogy ők milyen kapcsolatban állnak egymással. Édesanyám egész életében oda dolgozott, előbb a Termelői szövetkezetbe majd a leszázalékolták és otthon a háztartás mellett 2-3 fejős tehenet, 2-3 bikát is ellátott. Ezen kívül még kapálni, gyűjteni járt. Kb. 10 éve megromlott az egészségi állapota, azóta felvette velünk a kapcsolatot. Ha ellátásra szorul, akkor a feleségem segít, viszi az orvoshoz. A féltestvérem nem igazán tudja ellátni, mert nem is a faluban dolgozik és egyedül álló férfi. Az élettárs első házasságából született gyermek, csak ritkán ünnepnapokon látogatja őket. Már 2. éve édesanyám ágyba fekvő beteg lett, az élettársa, úgy ahogy ellátja, de a feleségemnek kell, sokszor besegítenie mivel az élettárs nem akarja az alapvető higiéniai ellátást sem számára biztosítani. Feleségem saját jó szándékából és emberbaráti szeretetből látja el édesanyámat, pedig nem is hivatalos gondviselője, bár, még amikor friss házasok voltunk a feleségem felajánlotta, hogy elgondozza őket idősebb korukba, ha engem nem tesz ki az örökségből, de édesanyám és élettársa ezt az ajánlatot teljes mértékben elutasította. Azzal a válasszal, hogy őket nem kell majd elgondozni. Ezért is nehezményezem, hogy azok után, ahogyan édesanyám kitúrt engem az örökségből, és ahogyan bánt velem. Ide értem, hogy sajnos nagyothalló vagyok, gyermekkoromban megromlott a hallásom, ezért még kisgyermek koromban be akartak adni egy intézetbe, amit a dédnagymama megakadályozott. Az a kérdésem, hogy ilyen esetben van-e mód, arra hogy édesanyám 45-évi munkájának a hasznából halála esetén én is részesüljek vagy nekünk csak a gondozás jut, a két másik fiú pedig eltegyen mindent. Megjegyezném még, hogy az élettárs, 72 éves jó állapotban lévő, és tiszta tudattal rendelkező férfi, és közli is, hogy anyám halála után ott minden az övé, és az is marad. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel. KE