Kedves Kérdező ! Első kérdésre a válasz: A szabadság mértékére és kiadására vonatkozó szabályokat az Mt. 130-136. §-a tartalmazza. Az alapszabadságnak csak az 1/4-vel rendelkezik a munkavállaló, a 3/4-ét a munkáltató, az általa megadott időpontban adhatja ki. Természetesen jogellenes, ha a szabadság csak papíron van kiadva, a valóságban viszont a kérdéses napokon munkát végeznek. Munkaügyi bírósághoz nemigen érdemes ilyen problémával fordulni, hiszen csak kötelezni tudja a munkáltatót a tényleges kiadásra, de szankciót nem tud alkalmazni. Aki szankcionálni tudja a munkáltatót az az illetékes munkaügyi felügyelőség. Náluk lehet bejelentést tenni, melyre ellenőrzést tart és ha visszaélést, szabálytalanságot talál, bírságol. Persze kérdéses, hogy mennyire célravezető a munkáltatót "feljelenteni". Egyéb eszközük viszont nem nagyon van. Második kérdésre válasz: A munkaviszonnyal kapcsolatosan felmerült költségekre a szabályt az Mt. 153. § (1)- (2)bekezdése a következők szerint tartalmazza: A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult. A munkába járással összefüggő költségeket külön jogszabály szerint kell megtéríteni. Amennyiben tehát a munkáltató érdekkörében eljárva vesz részt konferenciákon, a munkáltató utasítása alapján, akkor annak teljes költségét a munkáltatónak kell állnia ! Harmadik kérdésre válasz: Olyan munkajogi kategória, hogy kötetlen munkaidő nincsen, csak rugalmas munkaidő, ami azt jelenti, hogy a törvényes munkaidőn belül (heti 40 óra, napi 8 óra fő szabály szerint) a munkavállaló a munkaidejét önállóan osztja be. Ilyen helyzetekben a munkáltató nem szokta ellenőrizni, hogy a munkaidőt a munkavállaló hol tölti, hanem az elvégzett feladatokat ellenőrzi, vagy tartja szem előtt, hogy a munkavállaló azokat ellássa. A vezető állású munkavállalóknál rendelkezik úgy a törvény, hogy a munkaidejét maga osztja be és nem illeti meg túlóráért díjazás. Egyéb munkavállalóknak viszont jár a pótlék, ha a törvényes munkaidőn felül dolgoznak. Továbbá, az Mt. 147 § (6)bekezdése azt is leírja, hogy eltérő megállapodás hiányában a 147 §(1)-(3) és (5) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a munkavállaló a munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg. Ez azt jelenti, hogy rugalmas munkaidő esetén nem jár túlórapótlék, hacsak másképp meg nem állapodtak a munkáltatóval. A munkáltató érdeke, hogy ellenőrizze, hogy a munkavállalók a munkaidejüket munkában, munkahelyen töltik e, ha ezt nem teszi önmagának árt, de az ellenőrzést kikényszeríteni nem lehet.

tisztelettel:
Dr. Tóth Edina
drtothedina@onlinejogasz.hu