Kedves Ágnes ! > Az Mt. 130. § (1)(2) bekezdése tartalmazza a választ a kérdésére a következ?k szerint: A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. A munkaviszony szünetelésének id?tartamára a következ? esetekben jár szabadság: a) a keres?képtelenséget okozó betegség tartamára; b) a szülési szabadság tartamára; c) a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság els? évére; d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára; e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és f) minden olyan munkában nem töltött id?re, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül. A táppénz idejére tehát, annak ellenére hogy munkát nem végzett jár szabadság, amit vagy ki kell adni vagy pénzben meg kell váltani a jogviszony végén. Ezt támasztja alá a Legfels?bb Bíróság 1999.évi 87.számú eseti döntése, mely kimondja, hogy a keres?képtelenséget okozó betegség tartamára is megilleti a munkavállalót szabadság. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a táppénzes betegállomány ideje alatt a szabadság kötelez?en kiadható, hanem azt, hogy a munkaviszony e címen történ? szünetelése id?tartamát a szabadság mértékének megállapításakor figyelembe kell venni.

tisztelettel:
Dr. Tóth Edina
drtothedina@onlinejogasz.hu